Az együttműködés magasabb szintre emelése egyszerűbb olyan intézményi együttműködések tetületén, mint az igazgatás, a közlekedés, vagy az egészségügy, hiszen ezeken a területeken számokkal mérhető a kapacitás növekedése.
A mi projektünk a kulturális együttműködési kapacitás növelését célozza meg, egy speciális terület, a népzene segítségével.
A programterületen Zala megye és Pomurje területén az egymás mellett élés, a közös szórakozás és zenélés mindig természetes igénye volt a szlovén és a magyar embereknek.
A közös gyökerű autentikus népzenei anyag összegyűjtése már az 1970-es évektől kihívást jelentett a népzenekutatóknak. A Lenti városban élt Horváth Károly népzenekutató külön engedéllyel gyűjthette Pomurje területén a magyar gyökerű népzenét, s az 1990-es évek közepéig, általa gyűjtött hangzó anyag és a lejegyzett kották és szövegek sok közös vonást mutatnak a határ két oldalán. Természetesen folyamatos népzenei gyűjtés zajlott és zajlik a Szlovén Zenetudományi Intézet szervezésében is, szlovén gyökerű népzenekincs összegyűjtésére, de a kutatási és „visszatanítási” együttműködés az 1990-es évek végétől gyakorlatilag megszűnt. Ma adott lenne a lehetőség arra, hogy a határ menti terület külön-külön gyűjtött és eltérő adathordozókon tárolt népzenei örökségét egy közös adatbázisban, azonos technológiával egyesítsük, új kutatásokkal kiegészítsük és lehetőséget teremtsünk a közös népzenei anyag disszeminálására úgy, hogy a szakemberek és a zeneértők mellett, célzott kommunikációval a széles nyilvánosság és elsősorban a fiatalok számára is elérhetővé tegyük a népzenei anyaghoz történő hozzáférést.
A Muravidék népzenéje a határokon átnyúlóan jelent „sorsközösséget” a területen élők számára. Naponta előforduló példa, hogy egyes falvakban mást énekelnek szlovén és mást énekelnek magyar nyelven ugyanarra a dallamra, de az is létező gyakorlat, hogy magyar népzenei „bandák” muzsikálnak autentikus dallamokat szlovén és magyar közönségnek és mindkét nép a sajátjának érzi a dallamot.
Ha a kulturális együttműködés nem azt keresi, hogy mi az eltérő, hanem azt mutatja be, hogy mi a közös, akkor azt határon átnyúlóan, közösen lehet megtenni és nem önállóan, a saját országunkban. Közös, határon átnyúló projekt megvalósítása során a résztvevők az életből kapnak arra példát, hogy a programterület közös kulturális örökségét senki nem sajátíthatja ki, ez közös, ha úgy tetszik európai értékünk, aminek mozaikjához minden kultúra hozzátesz egy kövecskét, és így alakítja a térség közös zenei arculatát.
A népzenekutatók és zenepedagógusok együttműködését hátráltatja, hogy nincsenek, vagy alig vannak élő kapcsolatok. A projekt arra is lehetőséget biztosít, hogy személyes ismeretségek jöjjenek létre, az érintettek találkozzanak és kommunikáljanak a workshopokon és a konferencián, illetve megismerjék egymás módszereit. Eközben fontos megismerni a „saját” és a „másik” népzenének sajátosságait, mindenekelőtt pedig a közös pontokat. Ezt határon átnyúló programban lehet csak maradéktalanul érvényesíteni. A projekttel legyőzhetjük a határon átnyúló együttműködés nyelvi akadályait, mivel a zene az emberiség egyetemes nyelvét képezi.
Ez egy együttműködést fejlesztő projekt, amelyet a határokon belül, egyedül nem lehet megvalósítani.
A projekt ki akarja használni azt a lehetőséget, hogy Horváth Károly népzenekutató életművét, ami a Muravidék magyar gyökerű népzenéjét tartalmazza, valamint a ZRC SAZU Népzene Tudományi Intézeténél lévő Mura- és Rábavidéki népzenét belehelyezze egy határon átnyúló rendszerbe, hogy az digitálisan elérhető és kutatható legyen a programterület egészén. Ez úgy valósul meg, hogy a projektpartnerek közösen tárják fel a meglévő anyagokat, közösen frissítik fel a gyűjteményt és a rögzített hangzó, írott és egyéb anyagot közös digitális adattárban helyezik el, szlovén és magyar nyelvű kutatási protokollal.
Az így tartalmában és technikailag is egységessé tett muravidéki népzenei gyűjteményt meg kell ismertetni és „vissza kell tanítani”. A zeneoktatáshoz egységes elvek alapján adnak segítséget a partnerek az érdeklődő zenepedagógusoknak. Az oktatás és a kutatás elméleti módszertanát közös workshopok, a gyakorlati módszereit közös zenei táborok segítségével dolgozzák ki.
A közös népzenekincs elérhetőségét két helyszínen lesz elérhető: Beltinciben és Lentiben meglévő helyszíneken kialakítanak egy-egy népzenei találkozási pontot, ahol mindenki meghallgathatja és letöltheti a mintegy 100-100 legismertebb dallamot és kinyomtathatja a dallamokhoz tartozó kottákat. A teljes gyűjtemény Szlovéniában a Zenetudományi Intézetben kutatható lesz és a fenntartási időszakban kialakítanak egy helyet, ahol ugyancsak az egész anyag rendelkezésre áll. Ezzel létrejön egy népzenei tematikus útvonal a programterületen.
Az eredményeket közös konferencián ismertetjük, élő népzenei bemutatóval, kétnyelvű nyomtatott kiadványokkal („Első Népzenei Füzetem” az iskolák 1-4. osztályos tanulóinak és szakmai kézikönyv) és elektronikus (honlap és kisfilm) promócióval népszerűsítjük.
A partnerek állami, önkormányzati és magánszféra együttműködésében valósítják meg a projektet, így növelik az intézményi együttműködési kapacitást mindhárom szférában.